Texasi angoltanár barátunk reggelre meggyógyul, nekem viszont betesz valami - valószínűleg az előző este lefekvés előtt lenyomott óriási baklava a bűnös -, úgyhogy rajtam a sor, én szenvedek egész nap. Fej- és hasfájósan bár, de nekivágunk Kilisnek, amiért a Lonely Planet iszonyúan lelkesedik ("Go there now!"), mi azonban egy díszesen kicsempézett dzsámin kívül semmi érdekeset nem találunk; ebben persze szerepet játszhat a - ha lehet, még az antepinél is durvább - hőség, ha vizet veszünk, azonnal meg kell inni, különben perceken belül langyos pisivé változik a műanyag üvegben. Visszamenekülünk Kilisből, nekem forog a gyomrom, megkísért a gondolat: most, azonnal hazaindulni, aztán erőt veszek magamon, ki a buszállomásra, irány Urfa! s azt hiszem, ez az elhatározás segít végül. Rövid búcsú, emailt sem cserélünk (ez egyszer, thank God!), a buszon egy kurd fizikatanár csillogtatja az angolját (nem túl fényes), miközben mesél, az jár az eszemben, vajon megkéselne, ha most az ölébe hánynék? végülis megússza ő is, én is, megérkezek Urfába, a szoba olcsó és tiszta, de hiányzik egy korábbi életemben lényegtelennek gondolt komponens, a légkondi, nyitott ablakokkal alszom takaró, pizsama nélkül, de így is lázálomszerű az egész, hatkor már talpon is vagyok, a jéghideg zuhany reményében ugrok be a fürdőbe, dehát persze! a jéghideg víz itt kincset ér! honnan a fenéből is lenne? mindegy, legalább hamarabb kezdem a városnézést.
Day 15 - Gaziantep & Kilis
2008.07.26. 21:51 mzsombor
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zenon.blog.hu/api/trackback/id/tr54587082
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Zappa 2008.07.26. 23:36:14
Új képek nincsenek?
Milyen infók alapján születnek a döntések, hogy merre tovább? Lonely Planet nézegetés, túristafolklór, pénzfeldobás?
Mellesleg kissé idegesítő, hogy a bennszülöttek minősítésének elsődleges szempontja: mennyire ékes az angol beszédjük.
Arrafelé - a klíma okán - nem lendült fel az éjszakai élet? Ti. nappal aludni, éjszaka társadalmi életet élni?
Milyen infók alapján születnek a döntések, hogy merre tovább? Lonely Planet nézegetés, túristafolklór, pénzfeldobás?
Mellesleg kissé idegesítő, hogy a bennszülöttek minősítésének elsődleges szempontja: mennyire ékes az angol beszédjük.
Arrafelé - a klíma okán - nem lendült fel az éjszakai élet? Ti. nappal aludni, éjszaka társadalmi életet élni?
mzsombor 2008.07.27. 21:38:29
Képek egyelőre nincsenek, elég időigényes, csak akkor szánom rá magam, ha muszáj (nincs más mit csinálnom/betelik egy flash-kártya).
Pénzfeldobáson eszembe jutott, de nem, Lonely Planet+eddig egyetlen helyi tipp (Göbeklitepe), próbálok Délkelet-Anatóliából minél többet felhabzsolni. (viszont a régió előre el volt döntve).
Helyiek: azért a nyelvtudás az egyetlen szempont, mert az esetek 99 százalékában lényegében a legalapvetőbb kommunikációs akadályokat sem sikerül átugrani. Már azon találom magam, hogy annak örülök, ha németül válaszol egy török, mert németül legalább viszonylag értelmes beszélgetéseket tudunk folytatni, még az én szegényes némettudásommal is (azaz: nem csak a honnan jövök-hogy hívnak-hogy tetszik Törökország/az adott hely-hol jártam/hova megyek még taposómalmát járjuk). A legeslegidegesítőbb az, amikor kifogástalan akcentussal köszön a pincér, de képtelen egy rendelést felvenni (s közben k.ra büszke magára). Szerintem aki turistákból él, az legalább egy gyarmatbirodalom nyelvén legyen szíves min. alapfokon kommunikálni. (Igen, a portugál is ér.)
Éjszakai élet: állítólag Urfában és Gaziantepben is elég élénk, én viszonylag kevés erre utaló nyomot találtam, éjfélkor azért szinte minden bezár. Az én taktikám az - tessék megfogódzkodni - hogy kora hajnalban kelek és a déli hőség előtt nézek várost, utána általában csak mecsetek és hűsítősstandok közötti random ténfergésre vagy buszozásra futja délutánig. A hajnali kelés miatt tehát nem nagyon éjszakázom. (errefelé amúgy se lenne esélyem, rámnéznek és "turist" vagyok, az egész kontextus felborul, semmi értelme nem lenne az egésznek).
Pénzfeldobáson eszembe jutott, de nem, Lonely Planet+eddig egyetlen helyi tipp (Göbeklitepe), próbálok Délkelet-Anatóliából minél többet felhabzsolni. (viszont a régió előre el volt döntve).
Helyiek: azért a nyelvtudás az egyetlen szempont, mert az esetek 99 százalékában lényegében a legalapvetőbb kommunikációs akadályokat sem sikerül átugrani. Már azon találom magam, hogy annak örülök, ha németül válaszol egy török, mert németül legalább viszonylag értelmes beszélgetéseket tudunk folytatni, még az én szegényes némettudásommal is (azaz: nem csak a honnan jövök-hogy hívnak-hogy tetszik Törökország/az adott hely-hol jártam/hova megyek még taposómalmát járjuk). A legeslegidegesítőbb az, amikor kifogástalan akcentussal köszön a pincér, de képtelen egy rendelést felvenni (s közben k.ra büszke magára). Szerintem aki turistákból él, az legalább egy gyarmatbirodalom nyelvén legyen szíves min. alapfokon kommunikálni. (Igen, a portugál is ér.)
Éjszakai élet: állítólag Urfában és Gaziantepben is elég élénk, én viszonylag kevés erre utaló nyomot találtam, éjfélkor azért szinte minden bezár. Az én taktikám az - tessék megfogódzkodni - hogy kora hajnalban kelek és a déli hőség előtt nézek várost, utána általában csak mecsetek és hűsítősstandok közötti random ténfergésre vagy buszozásra futja délutánig. A hajnali kelés miatt tehát nem nagyon éjszakázom. (errefelé amúgy se lenne esélyem, rámnéznek és "turist" vagyok, az egész kontextus felborul, semmi értelme nem lenne az egésznek).
