0. Isztambul, sohasem Isztanbul

1. Fényűzés és nyomor mindenütt egymásbafolyik, átszabják egymást. A dögbűzös sikátor és a villodzó bevásárlóutca egy saroknyira vannak egymástól.

ez

és ez:

ugyanarról a pontról készültek. A csilivili turistanegyedtől egy utcányira ilyen házak, számolatlanul.

1.1. A törökök nem feltétlenül szeretnek a tengerpartra építkezni. A fenti ház pl. száz méterre sincs a Márvány-tenger locsogókékjétől.

2. Bár elvileg 11 millióan élnek itt (s ezzel a világ harmadik legnépesebb városa, en.wikipedia.org/wiki/List_of_cities_proper_by_population), néhány kiemelt helyet leszámítva nincs tömeg. Egy zsebtolvaj sokkal megfelelőbb munkakörülményeket találhat Budapesten, mint itt.

3. The hijab is sexy

(ehhez lesz még jobb kép is).

4.0. Ha létezik olyan, hogy fogyasztói társadalom, akkor azt a Közel-Keleten találták fel.

4.1. Az eladók, különösen hétvégén nagyon lelkiismeretesen végzik munkájukat. Ha az ember végigsétál egy boltokkal teli utcán - és lényegében minden utca teli van boltokkal - akkor számíthat arra, hogy minden második árus ráköszön, megkérdi, hogy hogy van, nem kíváncsi-e a boltjára, nem éhes-e, kér-e teát stb. A bazárban durvább a helyzet, ott az eposzi tömegek miatt mindenki folyamatosan ordibál, szembe, oldalbakapva egy-egy jobban sikerült üvöltéssel a kószáló vásárlót. A legelső taktikám az volt, hogy átnézek mindenkin, s megyek a magam dolgára. Ez nem működik - az ember csak felingerlő őket, hosszabb távon követik, hangosabban kérdezik ugyanazt ésatöbbi. Most azt csinálom, hogy mindegyiknek odavetek egy-két szót, következetesen mosolygok, s csak a tekintetem sarkából küldöm el őket a büdös francba. Ebből értenek, úgy tűnik.

4.2. A vendéglők bejáratánál legalább egy, de többnyire két-három olyan ember is dolgozik, akiknek egyedül az a feladata, hogy becsábítsák az arrasétálót. Ezek a fickók nemegyszer négy-öt nyelven beszélnek enyelgési szinten. Mindegyiknek egészen sajátos angol akcentusa van. Szerintem létezik valahol egy-egy nyelviskola a városban, ahol direkte skót vagy ír vagy texasi módra okítják őket kiejteni.

4.3. A boltok többsége megdöbbentően sokáig tart nyitva. Bár a piacolók többnyire már este 8 körül elkezdik pakolni a cókmókjukat, rengeteg szőnyeg- csempe- vagy vegyes szuvenírboltot láttam nyitva vasárnap este 10 után. Az is előfordul, hogy az eladók zárás után is bennmaradnak teázni a főnökkel vagy kiülnek kisszékeikre a bolt elé népeket stírölni.

5. Helyiek fő foglalatosságai:

-kisszéken üldögélni a ház előtt, magunk elé bámulni, ha arrajár valaki, tekintéllyel köszönni az illetőnek (valahogy úgy, ahogy nálunk az öregasszonyok kisebb falvakban)

-teázni, megállás nélkül, munka előtt, közben, után és helyett. Alapvetően kétféle tea van: "török" (sima fekete tea, nagyjából mindenütt egyforma ízű) és alma. Almateát csak a turisták isznak, a törökök utálják. A tea felszolgálásának módja: pirinyó, nagyjából másféldecis tulipán alakú üvegpohárból, ehhez fémtányérka társul. A török teát a törökök cukorral isszák. "Török" kávét is kínálnak néhány helyen, de ezt láthatólag szintén csak a turisták hajlandóak lenyelni.

-vízipipázni.

-halászni az Aranyszarv-öbölben.

6. Minden otthoni mítosszal ellentétben a törökök egyáltalán nincsenek elragadtatva attól, ha az ember magyar. Egy fejbólintással tudomásul veszik ("ez is megvolt nekünk"), de lelkesedésnek nyoma sincs a szemükben.

Ide kapcsolódik, hogy érezhetően szívesebben bánnak az emberrel, ha rossz angolt beszél, mint akkor, ha az oxfordi standardhoz igazodó nyelvtudását csillogtatja. Eddigi megfigyeléseim alapján az amerikai akcentusra reagálnák a legkevésbé kedvesen.

Az eddigiek alapján a török egyáltalán nem nevezhető vendégszerető népnek, ha kedvesek az emberrel, azt szinte mindig érdekből teszik, s ezt nem is próbálják takargatni.

7.0. Elvileg a dzsámi a mecset upgradeelt verziója, én eleddig csak dzsámikkal találkoztam, mecsettel sohasem (a magyar wikipedia szerint a dzsámiban szószék is kell legyen, a mecsetben nem feltétlenül; az angol wikipedia szerint a mosque "smaller, privately owned" míg a dzsámi "larger, collective").

7.1. A dzsámik isteni helyek amúgy: többnyire kora hajnalhasadástól késő estig nyitva állnak, odabenn (az imák idejét leszámítva) tipikusan csak néhány ember téblábol, csend és nyugalom van. A leterített szőnyegek puhák és kényelmesek, lehet odabenn beszélgetni, olvasni, pihenni vagy aludni. A dzsámik előtti udvaron mindig van kút, ez alapvetően a rituális lábmosásra szolgál, viszont természetesen lehet felfrissülésre, gyümölcsmosásra stb. is használni. Minden dzsámihoz tartozik továbbá egy wc (!), s mivel legalább egy dzsámi szinte bárhonnan látható, az ember mindig tudja, hova mehet ügyintézni.

A minden dzsámi bejáratánál olvasható feltételek:

-lábbelit levetni (ez az egyetlen, amit tényleg komolyan vesznek)

-nőknek fejfedő (ha nincs, adnak a bejáratnál)

-a salat (a napi ötszöri ima) alatt tilos vakuval fényképezni (!).

-elvileg rövidnadrág/szoknya tilos mindkét nemnél (ezt lényegében sehol sem tartatják be, ahol mégis, ott szintén adnak a bejáratnál egy derék köré tekerhető leplet).

7.2. A Salatot a törökök khm, nem nagyon veszik komolyan. Valójában egyáltalán nem veszik komolyan. Tojnak rá. Lepereg róluk. Nem hatódnak meg tőle. Pedig ez az iszlám egyik pillére - az ötből.

8. Mítosz: Isztambulban rossz a közbiztonság. Nem igaz. Lehet, hogy a külvárosokban más a situ, de amerre én jártam, tökéletes nyugalom van, persze valószínűleg részben az omniprenzens polisnak köszönhetően. Többnyire jól látható sokkolóik, gumibotjaik és/vagy könnyű géppuskáik társaságában indulnak járőrőzni. Biztos, hogy a Nagybazárban lúzerkedhet az ember, de lopástól/rablástól félni többnyire teljesen indokolatlan.

 9. A város klímája elég kellemes, némileg hűvösebb van, mint ugyanilyenkor Budapesten. 30 fok fölött pedig segít a Márvány-tengerről fel-feltámadó szél, ami kisöpri az utcákból a port és a bűzt (a szemetet hatalmas takarítókocsik hada tünteti el éjszakánként, különben a szó szoros értelmében megfulladna a város). Esni öt nap alatt egyszer esett, a törökök rémülten menekültek a legközelebbi fedél alá, láthatóan nagyon meglepte és frusztrálta őket a dolog.

10. Gyalogosan közlekedni életveszélyes. Gyalogosszemafor, zebra szinte sehol sincs, ahol mégis felszereltek/-festettek egyet-egyet,  ott sincs semmi jelentősége. Kicsit emlékeztet a helyzet Olaszországra A fő különbség ott vehető észre, hogy míg ott, ha lelépek a járdáról, rögtön megáll a kocsisor s türelmesen átengednek, addig emitt senkinek esze ágában sincs lassítani, nemhogy megállni. Valamiért viszont a helyi gyalogosok képesek bátran és erőszakosan átkelni az úttesten, függetlenül attól, hogy (az én kategóriáim szerint) folyton majdnem elcsapja őket egy-egy zsírúj német rendszámú Opel. Az úttesten való átkelés nevű nemzeti sportban különösen a négy-öt kisgyermekkel közlekedő, tetőtől-talpig fekete bugyolált anyukák jeleskednek.

No, nem fárasztom tovább a nagyérdeműt.