Kedves Lelkes Olvasótábor,
beláttam, hogy szinte lehetetlen behozni a lemaradást, főleg, hogy holnap délután lelépek Isztambulból, s másutt sokkal nehezebb lesz netkávézót találnom. Úgyhogy majd meglátom, mi lesz a kimaradt napokkal (valószínűleg felkerül majd néhány kép, egy-két soros kommentekkel).
Dühítő, hogy éjszaka nincsenek nyitva netkávézók, napközben meg várostjártam, imádkoztam ötször, miegyéb.
Viszont jobboldalt a linkek között találtok egy olyat, hogy "Minden kép", ahová nemsokára valóban mindegyik fotó fölkerül, vágatlanul, válogatlanul. Úgyhogy lehet nézelődni. Úgysem fogtok, de nem rajtam múlt. (Egy mégis-megjegyzés: sokszor ugyanaz a téma többféle beállítással is szerepel, ez azért van, mert béna fotográfus vagyok és nem sejtem előre, melyiket lenne érdemes megtartani a csattintások közül).
A helyi nightlife lényegében ismeretlen számomra, egyrészt így olcsóbb, másrészt meg ilyenkor bénázom a bloggal+a képeimmel. Viszont tegnap este egy éttermi veszekedés alkalmával (meg voltam győződve róla, hogy át akarnak vágni, mintegy 200 forintról volt szó, de mivel többedjére tapasztalom azt, hogy turistaként tökelütöttnek tekintenek, elhatároztam, hogy minden - általam felismert - trükközéskor addig vitatkozom, amíg 1. komolyan felmerül, hogy megvernek 2. meggyőznek 3. meggyőzőm őket. volt már a harmadikra is példa, igen; az elsőre is. de hosszúra nyúlt ez a zárójel) szóval találkoztam egy német törökkel (ő maga ragaszkodott hozzá, hogy inkább német, mint török) meg egy echt némettel, akik businesst csinálnak itt, valami kínai szélerőműgyártók és a török energiahivatalok között közvetítenek, mert egyik sem bízik meg a másikban), szóval meghívtak pár sörre és a német török meghívott 24-e után Safranboluba, merthogy az ő családjának valamelyik szelete is ott él, s ő is ott lesz nemsokára. Így Safranbolut a visszafelé úton látogatom majd meg, éppezért nem Ankarán keresztül utazom Konyába, éppezért a holnapi célpont Iznik. Az Iznik úgy viszonyul a csempegyártáshoz, mint Makó a hagymatermesztéshez (jesszus!), egyszóval az izniki csempe volt évszázadokon keresztül az egyik legfontosabb luxuscikk. Erről majd többet, ha nem csukják az orromra a netkávézót.
