[Nagyon durván le vagyok maradva, most esik odakinn, úgyhogy igyekszem behozni. Látom a flickr-s photostream már túl sok kattintás, úgyhogy inkább ide másolgatok képeket. Arról is megbizonyosodtam, hogy az első bejegyzéshez hasonló ömlengésekre már biztosan nem lesz időm, körülményeskedő stílusomat pedig teljes elfajzottságában, belső cenzúra nélkül élvezhetitek. Továbbá utó-olvasni és helyesírás-ellenőrizni sem fogok, ez van, pucér webkettő, tessék szeretni.]

Két óra késés tehát, hosztel (ifjúsági szálló, miazisten?) könnyed sétányira, útikönyv (Lonely Planet-Turkey) várostérképpel kézben. Szállás: Sultan Hostel, Sultanahmet negyed. (Természetesen a Sultan Ahmed-ből, I. Ahmed, ő húzza fel a Kék Mecsetet a Haghia Sophia mellé, a mecset (valójában: dzsámi) becsületes neve éppen ezért Sultan Ahmed dzsámi, innen kapja nevét az egész városrész is.)

A Sultan Hostelről (a nagyon érdeklődőknek www.sultanhostel.com/) előzőleg csupa jót olvastam, mindenki elégedetten és boldogan távozott. Hát. Az első szobám nyolcágyas, a fele kb. így néz ki(csak a takarók nem színesek s nincs ekkora tisztaság). Mi hiányzik? igen, szekrény. S még egy, ami nem látszik: áramforrás. Szobánként egyetlenegy dugasz jár, azt elfoglalja a bűzforgantyú.

Sebaj, irány a város.

Ez már a szomszéd utca, a baromfi békés, csak a gazdájuk ideges. A török nők nagyon nem szeretik, ha fotózzák őket, ezért nagyon nehéz igazán jó hijab-os képet összehozni.

Belefutok az agyonfotózott kékmecsetbe.

A lokális főtér római-bizánci időkben a Hippodrom (miért nem dróm?) volt, a kocsiversenyek alapvetőek szerepet játszottak a város politikai életében. A "zöldeknek" és a "kéknek" saját pártjuk volt, nemegyszer lázadás/császárbuktatás következett, ha nem a regnáló erők csapata nyert. Jóval később a "reformer" II. Mehmed itt gyűjti és mészároltatja le a janicsárokat, akik addigra (XIX. sz. eleje) a legkonzervatívabb erővé válnak a hanyatló Török Birodalomban.

A főtéren három obskurus oszlop, az egyik egy értelmetlen téglagyűjtemény, a másikat Apolló delphoi jósdájából hozatatja ide még Nagy Konstantin, a harmadik Theodosius oszlopa tele hieroglifákkal, az egész nagyon vegyes és kényelmetlenül koncepciótlan, dehát így alakult, gondolom nem a mostani városvezetés tehet róla.

(ferdén fényképezve)

jön a Museum of Turkish and Islamic Arts, kicsiny, jól szervezett gyűjtemény, itt van pl. Nagy Szulejmán díszkardja, a hülye világítás miatt lehetetlen rendesen lefotózni, ez a képről készült kép:

Európai mércével nagyon sok használati tárgy van kiállítva egy olyan múzeumban, mely a teljes törökség művészeti örökségét (bocs) próbálja bemutatni.

Időközben kifogy az akum, úgyhogy nincsenek képeim a múzeum frenetikus szőnyeggyűjteményéből. A szeldzsuk koriak még elnagyoltak, de a 15. századtól a technikai újítások hatására elkezdenek igazán fraktálszerű mintákkal dolgozni. Szerencsére az angol feliratok részletesen magyarázzák, hogyan korszakolható az imaszőnyeg-alkotás, mik a főbb jegyei az egyes típusoknak (van pl. erdélyi szőnyeg is). Röviden: a szőnyegminták mindig konkrét dolgok ábrázolásaiból (virágok, fák, vagy állatok) indulnak ki. A legértékesebbnek az olyan ábrázolás minősül, mely nem próbálja szolgaian utánozni a természetet, viszont nem is lesz túlzottan stilizált. A jó szőnyegminta geometrikusnak és absztraknak tűnik, miközben valójában konkrét és figuratív. Hogy a szőnyegesztéták ezt miért gondolják így, fogalmam sincs.

Elindulok a Nagybazár felé, közben beugrok életem első működő dzsámijába. A dzsámik mellett egyébként - a keresztény templomokhoz hasonlóan - temető található. Az általam látott muszlim sírokon két sírkő helyezkedik el, egy nagyobb és egy kisebb, a nagyobb az elhunyt fejénél, a kisebb a lábánál. Ha valamilyen előkelőségről van szó, a nagyobb sírkőre egy turbán van faragva, minél jobban tisztelik az elhunytat, annál nagyobb. A szultánok és a legfontosabb pasák általában külön épületben vannak elhelyezve, egy-egy ötszög alapú hasáb alakú koporsóban, Korán-idézetekkel teleírt zöld selyemlepedőkkel letakarva. A szultánok óriási koporsói mellett rengeteg apró-cseprő koporsót is látni. Miért? Az oszmánoknál ugyebár nincs elsőszülöttségi jog. Elvileg a regnáló szultán minden fia egyformán jogosult a trónra (a háremben születettek is). Ezért a szultán halála után a fiúk azon versengenek, hogy ki tudja kivégeztetni hamarabb a többit, amúgy Christopher Lambert-módra. Persze ettől függetlenül a lefejezett tesóknak jár a hercegi pompa :).

Végigjárom a Nagy- és a FűszerBazárt, szoktatom az orrom az elképesztő szagörvényekhez. Na jó, még egy kép:

 esteledik, még nekivágok Ázsiának, a helyi BKV-nak rendszeres járatai vannak az Aranyszarv-öböl ill. a Márvány-tenger két partja között, egy jegy kb. 160 forint, ennyit megér majd' negyvenpercnyi hajókázás a Boszporuszon.

véletlenül majdnem a túlsó parton ragadok, de végül rendesen hazaérek és bedőlök.

S hogy jusson estvéli elmélkedésre is valami:

en.wikipedia.org/wiki/Olbers%27_paradox

(miért van sötét éjszaka?)